Kisfaludy Sándor: A kesergő szerelem (172.) [Téged látlak az egeknek...]

172. dal

Téged látlak az egeknek

Magas, tiszta kékjében;

Téged látlak a vizeknek

Folydogáló tükrében;

Nappal a nap aranyának

Ragyogó láng-fényében;

Éjjel a hold világának

Reszkető ezüstjében.

Minden időpercenetben,

Mindennémű szegeletben,

Üldözőm vagy szünetlen -

Hagyj békét, óh kegyetlen!

canto 172

Nell'alto lindo azzurro

Dei cieli te io vedo;

Dell'acqua nello specchio

Che scorre te io vedo;

Di giorno del sol nell'oro

Della raggiante fiamma;

Nel tremulo a notte argento

Del chiaro della luna.

Di tempo ad ogni istante,

Di luogo a ogni versante,

Mio assillo sei assiduamente -

Pace dammi, oh inclemente!