Kiss Judit Ágnes: Mimikri

Hová hívtál el, Istenem?
Miféle különös szeánszra,
mely szentebb, mint egy nászmise
és sötétebb, mint a sátán bálja?
 
Hová dobtál ki, Istenem,
mint egy ejtőernyős ügynököt?
Tudtad-e, amikor kilöktél,
hol szállunk, milyen föld fölött?
 
Most itt vagyok, nem kérdezek már
semmit, ami a múltról szólna,
elvégzem mindazt, amit rám bíztál,
vagy szolgaként, vagy uralkodva,
 
csak tudnám, mi az. Most jó volna
emlékezni, mit is kell tennem.
Hallgatok addig, és próbálok
túlélni rejtőszínekben.

Where did you call me here to, my God?
To what a peculiar strange seance,
which is more sacred than a wedding mass,
and darker than a party at the Satan?
 
Where did you throw me out to, my God
as if I was an agent with parachute?
Did you know when you threw me out
which land we were flying over on our route?
 
Here I am now, I don’t any more ask
anything referring to the past,
I do what you entrusted me with,
either as servant, or someone ruling,
 
if only I knew your plan. Now I’d love
to remember what there’s for me to do.
I’ll be silent till then, and try to
survive with hiding-me colours.