Kiszely Diána: Mert

Aranyat. Tömjént. Mirhát.

Ne sírj hát.

Kérve kérünk.

Mert nem bírjuk elviselni

hogy nekünk már nem

szabad így kiordítani

magunkból azt a fájdalmat

ami égeti vagdossa csépli

nyüstöli agyonnyomja

bennünk a lelket

aki rettenetes magányában

torkaszakadtából kiabálna

hogy segítsen már valaki

kimenekíteni innen

Mert ez az egész nem stimmel

itt valami annyira bűzlik

hogy véresre marta

az orrnyálkahártyát

s a fröcsögő vértől már látni

sem lehet azt az apró pontot

aki bent visít

Mert kifordítottad

magadból magad

leapasztottad nedveid

kifacsartad idegeid

Mert nem ordíthatod

hogy kit érdekel

az arany a tömjén a mirha

vigyétek

menjetek

anyu segíts

Mert kérve kértek.

Ezért csak annyit mondasz.

Köszönöm, jól vagyok.

Már ha megkérdezik.