nem mindent egyszerre kell akarni
amit eddig évek óta halogattam
várva hogy a halom önmagától kisebb legyen
esetleg a gyerek kinője azt a zoknit
amit varrni kéne vagy küldődjön el
az a levél végre és íródjon meg az esszé
hiszen mire nekikezdenék már látásától is
az a fenemód kellemetlen érzésem támad
hogy ez hamvába-holt küzdelem a valósággal
azaz el is megy tőle a kedvem mindjárt
mert ki szeretne hegyekkel megküzdeni
senki nyilván tehát inkább bele sem kezdek
ezért aztán csak úgy a lépésről lépésre elvét vallva
kiosztottam minden hétre néhányat bevallva
az igazat még az is sok mert a felhalmozott
dolgok gyakran már meg is savanyodnak
mint taposás után a káposztalé így sokkal
több időt követel elkezdésük vagy inkább
folytatásuk mint a csak úgy szimplán
elkezdett és folytatott dolgoké
és már szaguk is van mi kipárolog és ontja
a kénes bűzt magából az orrba gorombán
hogy úgy mondjam magától tart távol
s jöttömet látva menekülni szeretne
no de nem megy az neki egykönnyen
most már mert küzdök a halommal
és kedvesebb vagyok magammal is
ha épp csak egyet a háromból húsz helyett
nem nyúz immár a lelkiismeret-furdalás
tömérdek időt fecsérelve e küzdelemre
mert miért ne lehetnék ember én is
aki jár csak úgy egyik lábát a másik
után téve mint ahogy szokás itt minálunk
a földön és néha botlik persze de nem
arra vár hogy majd mikor az a szárny
kibontja magát oly messze repíti
nemcsak a testet de vele minden
ördögi tétlenkedés bűzlő lepkebábját
hogy abba belezendül az egész világ
hát így áll a helyzet azaz állását
vesztve lassan haladni látszik
még ha néha nem is oly látható
ütemben zajlik is az építkezés hisz
kár lenne e remek alkalmat veszni
hagyni bár kicsit sok a kaptató de
az itató telve élelmet szereztem
most már csak túlélem magam
vagy mi