Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kondor Béla: Noć (Éjszaka Szerb nyelven)

Kondor Béla portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Éjszaka (Magyar)

„Hová tetszik menni, fiatalember?"
Ott a Rend, ahol a sötétség.
Az erdő és a víz szélén megy
a közeli part őskori fényű
a fák mikroszkópikus szövevények
és fent a hatalmas éjszaka
elfér bennük, de tollászkodik azért.
Bogár a fényben és a ragacson.
Zümmög egy gép, pici szemei
gonoszul pislognak a magasban.
Még érezni a nappal helyét
lehunyt életünk mozivásznán
és éjszaka van, éjszaka van
hegedű, dob, zongora és ének
valahol ház lehet, benne hordó.

„Mindig az a perc a legszebb perc
mit meg nem ád az Élet..."
A lárma és félelem a Rend.
Böfög a dob, mint egy ember
az ember böfög mint egy dob.
„Hová tetszik menni, fiatalember?"
És hová lettek a villámok?

A fémes vízen fordítva hogy' suhogtak
majd a dörrenés elevenbe vágott később
állt soká az Idő egyhelyben és vigyorgott.
Állt az Isten, állt mögöttük.
„Hová lettek az istenek?"
A gyűlölet az igazi Rend.
Hová lettek, akik már nincsenek?

„Fodor habokból kélt a szél
és tömör felhőben lakott."
Apó kis házban lakott és anyó
tipródott körülte, picinyke manó.
Ugyan hol lehet a rengeteg unoka?
El az erdőbe és soha nem tér haza.
Gombát szedni ment a nagyanyó
és utánahalt rögtön nagyapó.

„Hová tetszik menni, fiatalember?"
Női hang sírva kérdez, ronda hang.
Ott a Rend, ahol a vakság.
Az erdőben sok barna fa van
vastagabb hang morog a túlparton
innen szúnyogszó, halott madárszó
halott papír gyürődik magában
rajta levélszó, énekszó, dobszó
„Három árva sír magában
Egy elhagyott sötét szobában."



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Noć (Szerb)

„Mladiću, kuda ste krenuli?“
Red je tamo gde je mrak.
Pokraj šume i reke se kreće
obala je iskonskonskog sjaja
šuma zamršen mikroskopski splet
a gore je ogromna noć
sve obuhvata mada se nećka.
Bube su u svetlu i na lepilu.
Zuji jedna letelica, sitnim očima
opako treperi u visini.
Još se oseća mesto dana
na ekranu našeg sklopljenog života
i noć je, noć je
violina, bubnjevi, klavir i pesma
negde mora biti kuće, u njoj bure.

„Najlepši minuti su oni
koji nam Život nije dao...“
Red je graja i strah.
Poput čoveka riga bubanj
poput bubnja riga čovek.
„Mladiću, kuda ste krenuli?“
I gde su nestale munje?

Na metalnoj površini vode kako su fijukali
pa grmljavina kasnije  pogodila u živac
dugo je stajalo Vreme i cerio se.
Stajao je Bog, iza nas je stajao.
„Gde su nestali bogovi?“
Mržnja je Red pravi.
Gde su oni koji su već zauvek otišli?

„Vetar se iz naboranih talasa budio
u gustim oblacima stanovao.“
Đed je u kolibi prebivao a baka
sićušna vragolanka oko njega tapkala.
Gde bi mogli biti unuci?
Van u šumu i povratka nema.
Starica je gljive brala
sledio nju je đed u prolaz.

„Mladiću, kuda ste krenuli?“
Plačno pita ženski glas, ružan glas.
Red je tamo gde je slepost.
U šumi je mnoštvo mrkog drveta
s druge strane obale dubok glas se oglašava
odavde mrtav zov ptica, zuzuk komaraca
u sebi mrtav papir se gužva
bujica reči, pesma, bubnjava
„U napuštenoj mračnoj sobi
Plaču u troje sirotani.“



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap