Kondor Béla: Estéli cigarettaszó

Egyedül maradtam.
Ugyan hová mentek
ugyan miért?

Balra a szomszéd
kopácsol rendes fegyvereket
kinn pedig érdesen
szuszog egy lomha gyár
fekete gép reccsen gondtalanul
s valahol végtelen
kötelet gombolyítanak.

Ég a lámpám.

Fönn a falon
egy kusza létra
tört-merev árnyéka
a többi fehér.
Biztosan várja
valaki árnya
tán felmászik csontjaira.
Amott egy kedves vén apó
vigyáz rám, öreg - öreg.
Nézi egyre, vihogja lassan
hogy kanyarog - kevereg
örvénylik egyre sebesebben.
És elalszom akkor.

Am rămas singur.
Oare unde mergeți
oare de ce?

La stânga vecinul
ciocănește arme obișnuite
iar afară suflă
aspru o uzină,
mașină neagră trosnește fără grijă
și undeva se deapănă
frânghie infinită.

Arde lampa.

Sus pe perete
e umbra fragmentat-rigidă
a unei scări încâlcite,
restul e alb.
Probabil așteaptă
umbra cuiva
să i se urce pe oase.
Colo un moș cumsecade
are grijă de mine, bătrân - bătrân.
Privește-ntr-una chicotind încet
cum șerpuiește, se învolburează
tot mai repede, mai repede.
Și-adorm atunci.