Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kondor Béla: Gulliver ai laputiani (Gulliver a laputaiakhoz Olasz nyelven)

Kondor Béla portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Gulliver a laputaiakhoz (Magyar)

Egy költő emlékére

Soha el nem jövendő újvilág
messzi villámfényinél látlak benneteket,
halál reám.

És kemény az én zokogásom
mert könnye nem cseppen és
hangja is nem hallik.

És kemények becsmérlő szavaim
mert látlak benneteket.

Kövérhasúak vagytok, dagadteszűek,
alattomosak és rosszhalálúak.
Farkatok naponta égnek állítjátok
szátokat eltátják helyettetek
testetek romlandó kerek O-betűin
dőlnek a hamis szavak és hamis
gyerekek. Terjed a tenyészet.
Sokasodik a sokaság, sokasodnak
a harci gondok, ágyú-süket eszméitek
mint a durva gyom lepik el szent
állat mivoltotok gyepes mezejét
és egyre emberibbek lesztek, emberibbek.

Ó, békétlenszívűek ivadékai!
Csavartbelűek moslék korcsai,
a jámborsággal keresztezett gyűlölet,
a paposkodó tömeg-álság,
a milliókezű hatalmas tehetetlenség,
bálványimádó barom utódok.

Mert az utódok számosabbak
minden halott szülőknél.

Ó, ti papírral-tömött-szeműek,
ti vak alakoskodók, gyöngyei
szuroktengerfenéknek; kőfejűek
és törött csigaházú, nyulós-szájú,
fordított-nyakú, vörösálcás
háromlábú bikaborjúk,
hátrafele ügető,
ócska,
feneketlen-fenekű ripacs színészek!

Ti olvadt-orrú bűzös fürkészők,
zajcsináló zenés kutyapecérek,
állástalan vad vándorköszörűsök,
kéz-láb hadonászó éhes rabbikalapok
nyomorultságtokat bosszulni.

Ti bombákon lovagló szivarpumpák,
átkozottgép-gyártó
fehérköpenyes szemüvegcsorda,
dongalelkű ordas hordópofázók,
tátott szátok kapuján kifröccsen
belsőrészetek s lábatok kalimpál
bizonyítékul.

Még a haragra is gyengék;
simatalpú zsebtolvajtanoncok,
rázóstökű, macskabajszú lapos
éhséghajhászók, ó, nyálkukacok,
vágyakozásra vágyódó lefittyedt
tökéletlenkelő kutyamajmok, ti!

Ti, humánus könyvpockok, patkányfogú
gömbölyű vetületű négyszögek,
ó, ti cédulafosó rettentő létralábak,
könyökcipellős bőszült bájlovagok!

Ülepképű és mángorolt ülepű szomorú
inkvizitorok vagytok ti,
gyűrűsnyakú kárókatonái önmagatoknak.
Ó, kövér halakról ábrándozók!
Ó, göröngyöshátúak!
(Véres gyilokról nem
vakít vissza fény.)

Tenmagától mindenkit féltők,
nem féltitek magatoktól,
szabadságától mindenkit féltők,
zöldmájú, irigy s öltöztetett
bohóc-rabok vagytok mind.

(S magábaroskadtan magában kocsmaszéken
motyog a bor és füst Társadalom.)

Fületlenek vagytok, orrtalanok,
gerinctelenek, szájaskodók, fejetlenek,
szemtelenek, kéz-láb-farok emberek,
okoskodók, kémek és szegények.

És holt halhatatlan egy életem
hamu-porát szertehordjátok mérges
talpatokon, amely eltiporta.



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Gulliver ai laputiani (Olasz)

In ricordo di un poeta

Vi vedo alla luce di un folgore lontano
di un mondo nuovo mai avveniente,
morte su di me.

E’ duro il mio singhiozzo
perché la sua lacrima non stilla,
il suo suono non si sente.

E sono dure le mie parole vituperanti
perché vi vedo.

Siete panciuti, coi cervelli gonfi,
subdoli e di cattiva morte.
Rizzate quotidianamente la vostra coda,
al posto vostro altri vi spalancano la bocca
attraverso le deperibili lettere O dei vostri corpi
escono a fiotti le parole fasulle e bambini meschini.
Si diffonde la moltiplicazione.
Si moltiplica la folla, si moltiplicano
le difficoltà della guerra, le vostre ideologie sorde
come il cannone, ricoprono come volgare erbaccia
l’erboso prato del vostro esser’ animali santi,
divenendo sempre più umani, più umani.

Oh, discendenza dei cuori irrequieti!
Abbietti degeneri  di quelli coi budelli attorcigliati,
l’odio incrociato con la pietà,
la bigotta fallacia delle masse,
la smisurata impotenza avente milioni di mani,
gli idolatrici discendenti idioti.

Perché i discendenti son più numerosi
di tutti i genitori morti.

Oh, voi che avete l’occhio imbottito di carta,
voi, ciechi ipocriti, perle del mare nero come
la pece; teste di pietra e col guscio di lumaca
rotto, di bocche viscose,
di collo rivoltato, vitelloni a tre gambe
di rosso criptico,
indietro trottante,
meschini,
attori guitti con il sedere senza fondo!

Voi puzzolenti inquisitori dai nasi squagliati,
chiassosi acchiappacani musicali,
arrotini ambulanti feroci senza posto,
vendicatori della vostra miseria
affamati kippah con mani e piede sbraccianti.

Sulle bombe cavalcanti caricatori dei sigari,
costruttori dei macchinari maledetti,
branco occhialuto con camice bianco,
infami oratori del pulpito con l’anime fragili,
attraverso la vostra bocca spalancata
traboccano le vostre interiori e le vostre gambe
penzolano come dimostrazione.

Deboli perfino per la rabbia:
borseggiatori apprendisti dai piedi agili,
con le palle grinzose, piatti, avidi di fame
con i baffi di gatto, oh, vermi di bava,
alla cupidigia anelanti ammosciati
rimbecilliti scimmie - cani, voi.

Voi, scafali di libri umani, quadrati
coi denti di ratto e con proiezione sferica,
oh, voi gambe di staggio foglietti scacazzanti,
damerini feroci con toppe sui gomiti!

Siete degli inquisitori con le facce da culo
e con sedere manganato,
cormorani di sé stessi con colli inanellati.
Oh, voi che sognate i pesci grassi!
Oh, voi di schiena scabrosa!
(Il pugnale insanguinato
non riflette la luce.)

Voi che da tutti avete paura,
non temete voi stessi,
che avete paura della libertà di tutti,
siete tutti col fegato verde,
invidiosi prigionieri vestiti di pagliaccio.

(La  Società del vino e del fumo, sta seduta
solitaria e compunta sulla sedia della bettola.)

Siete senza orecchie, senza naso,
senza spina dorsale, insolenti senza testa,
sfacciati, uomini di mano - gamba - coda,
cavillanti, spioni e poveracci.

E la cenere – polvere della mia unica immortale
vita morta, porterete sotto le vostre
suole velenose, con cui l’avete calpestata.

 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap