Kormos István: Legenda invernale (Téli rege Olasz nyelven)

A kútkávádra nagyorrú király
havat legelni három csóka száll,
dérgyöngyös moha retteg a hidegben,
jégen kősárkány lila körme reccsen.

Beatrix csizmás csöpp ükunokája
zsebben korcsolyakulcsát keresi,
szamár megy arra és körülcsudálja,
szólna, de szája szénával teli.

Kezére cinkét, mert maga is cinke,
lábához ültet Szent Ferenc nyulat,
holdverte falon hal császkál keringve,
zöld kutya nyávog, kék macska ugat.

Holnapra hó jön, frissen zuzogó,
ötforintos pelyhekkel jön a hó,
kisujj rajzolja hóba a nevem,
de ördögöké lesz a szerelem.
 

Re nasuto sul parapetto del tuo pozzo,
son posati tre gracchi per pascolare neve,
muschio coperto di pruina trema dal freddo
l'unghia del drago di pietra crepita sul ghiaccio.

La nipotina minuta di Beatrice con i stivali,
cerca la chiave del pattino nella tasca,
passa un asino la osserva meravigliato,
parlerebbe, ma ha la bocca piena di fieno.

Cincia sulla mano, lui stesso è una cincia,
ai piedi di San Francesco lepre si accomoda,
sul muro rischiarato dalla luna girandola un pesce,
gatto blu abbaia, miagola il cane verde.

Domani nevicherà, neve fresca crepitante,
cadranno fiocchi grandi come le monete,
ditino disegna mio nome nella neve,
il diavolo se lo porti via l'amore.