Kosztolányi Dezső: Ilona
Ilona (Magyar)Lenge lány, aki sző, holdvilág mosolya: ezt mondja a neved, Ilona, Ilona.
Lelkembe hallgatag dalolom, lallala, dajkálom a neved lallázva, Ilona.
Minthogyha a fülem szellőket hallana, sellőket, lelkeket lengeni, Ilona.
Müezzin zümmög így: "La illah il' Allah", mint ahogy zengem én, Ilona, Ilona.
Arra, hol feltűn és eltűn a fény hona, fény felé, éj felé, Ilona, Ilona.
Balgatag álmaim elzilált lim-loma, távoli, szellemi lant-zene, Ilona.
Ó az i kelleme, ó az l dallama, mint ódon ballada, úgy sóhajt, Ilona.
Csupa l, csupa i, csupa o, csupa a, csupa tej, csupa kéj, csupa jaj, Ilona.
És nekem szín is ez, halovány kék-lila, halovány anilin ibolya, Ilona.
Vigasság, fájdalom, nem múlik el soha, s balzsam is mennyei lanolin, Ilona.
Elmúló életem hajnala, alkonya, halkuló, nem múló hallali, Ilona.
Lankatag angyalok aléló sikolya. Ilona, Ilona, Ilona, Ilona.
|
FordításokNorvégIlona (detalj) Nesse, Åse-Marie Kérjen fordítást! |