Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai (részletek)

Mint aki a sinek közé esett

És általérzi tűnő életét,

Míg zugva kattog a forró kerék,

Cikázva lobban soksok ferde kép

És lát, ahogy nem látott sose még.

Mint aki a sinek közé esett,

A végtelent, a távol életet

Búcsúztatom, mert messze mese lett.

Mint aki a sinek közé esett.

Mint aki a sinek közé esett -

Bús panoráma, rémes élvezet -

Sinek között és kerekek között,

A bús idő robog fejem fölött.

És a halál távolba menydörög,

Egy percre megfogom, ami örök,

Lepkéket, álmot, rémest, édeset.

Mint aki a sinek közé esett.

…

Azon az éjjel

Az órák összevissza vertek.

Azon az éjjel

Holdfényben úsztak mind a kertek.

Azon az éjjel

Kocsik robogtak a kapunk alatt

Azon az éjjel

Könyben vergődtek a fülledt szavak.

Azon az éjjel

Égett szobánkba gyertya, lámpa.

Azon az éjjel

Féltünk a borzadó homályba.

Azon az éjjel

Arcunk ijedt volt s halavány.

Azon az éjjel

Halt meg szegény, ősz nagyapám.