Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai (részletek)

Mint aki a sinek közé esett

És általérzi tűnő életét,

Míg zugva kattog a forró kerék,

Cikázva lobban soksok ferde kép

És lát, ahogy nem látott sose még.

Mint aki a sinek közé esett,

A végtelent, a távol életet

Búcsúztatom, mert messze mese lett.

Mint aki a sinek közé esett.

Mint aki a sinek közé esett -

Bús panoráma, rémes élvezet -

Sinek között és kerekek között,

A bús idő robog fejem fölött.

És a halál távolba menydörög,

Egy percre megfogom, ami örök,

Lepkéket, álmot, rémest, édeset.

Mint aki a sinek közé esett.

…

Azon az éjjel

Az órák összevissza vertek.

Azon az éjjel

Holdfényben úsztak mind a kertek.

Azon az éjjel

Kocsik robogtak a kapunk alatt

Azon az éjjel

Könyben vergődtek a fülledt szavak.

Azon az éjjel

Égett szobánkba gyertya, lámpa.

Azon az éjjel

Féltünk a borzadó homályba.

Azon az éjjel

Arcunk ijedt volt s halavány.

Azon az éjjel

Halt meg szegény, ősz nagyapám.

Comme celui qui dans les rails vient de tomber

et revoit à l'instant tout ce qu'il a vécu,

voyant alors comme jamais il n'avait vu,

Quand cahotant, brűlant, grondant, les roues avancent

et que s'allument des mirages zigzagants…

Comme celui qui dans les rails vient de tomber,

je dis adieu. Adieu à la lointaine vie,

à l'infini, légende au loin qui m'est ravie,

comme celui qui dans les rails vient de tomber.

Comme celui qui dans les rails vient de tomber

– horrible volupté, panorama sauvage –

allongé dans les rails et que les roues saccagent,

j'entends au-dessus de mon corps, rouler le temps,

pendant que la mort tonne et s'éloigne en grondant;

je prends ce que je peux prendre d'éternité:

rêves et papillons, cauchemars et beautés.

Comme celui qui dans les rails vient de tomber.

* * *

Cette nuit-là,

les horloges sonnaient des heures importunes.

Cette nuit-là,

Les jardins naviguaient au sein du clair de lune

des voitures passaient près des murs secoués.

Cette nuit-là,

les mots se débattaient dans les larmes noyés.

Cette nuit-là,

dans la chambre brűlaient des bougies et des lampes.

Cette nuit-là,

dans l'ombre secouée, la peur glaçait nos tempes.

Cette nuit-là,

la frayeur nous faisait des visages tremblants.

Cette nuit-là,

mourut mon pauvre vieux grand-père aux cheveux blancs.