Kovács András Ferenc: A Christophorus spieval (És Christophorus énekelt Szlovák nyelven)
|
És Christophorus énekelt (Magyar)vinnélek át a mély vizen nyakamban ülnél vállamon segíts vad árba szállanom vinnélek át a mély vizen mint csillagot nagy éj viszen mint szél nyaraknak illatát miként rügyecskét ringat ág hordozlak mint a fájdalom vinnélek át a gyors vizen nyakamban ülnél vállamon segíts sodrásban állanom vinnélek át a gyors vizen mint mindenséget sors viszen miként rügyecskét ringat át halálom rajtad villan át ha gyermek még a fájdalom vinnélek át a mély vizen nyakamban ülnél vállamon segíts sodrásban állanom vinnélek át a mély vizen mint szívverést ha vér viszen miként rügyecskét ringat ág ha semmiségbe illan át a súly a sodró fájdalom vinnélek át a gyors vizen nyakamban ülnél vállamon segíts vétkemtõl válanom vinnélek át a gyors vizen mint teljességet torz viszen úgy hordanálak vállamon ringatva mint a fájdalom miként rügyecskét ringat ág mint szél a széna illatát vak űr szülötte csillagát[1] [1] Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz. Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot. Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra. Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: "Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál." És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával. forrás: katolikus.hu
|
A Christophorus spieval (Szlovák)bral by som ťa cez hlbokú vodu [1] Sv. Krištof (Christophorus) patrí medzi veľmi známych a populárnych svätých. Pred Druhým vatikánskym koncilom patril aj k tzv. Štrnástim pomocníkom v núdzi. Podľa legendy bol synom pohanského kráľa (v Kanaáne alebo v Arábii, jeho manželka bola však kresťankou) ktorého nazval Offerus (Offro, Adokimus alebo Reprebus) a zasvätil ho pohanským bohom Apollovi a Machmetovi. Keď dospel, chcel slúžiť len tomu najmocnejšiemu, koho stretne. Slúžil teda mocnému kráľovi a potom aj satanovi. No zistil, že aj satan sa trasie pred krížom. Krištof sa dal pokrstiť. Ako svoju úlohu a Božiu vôľu pre seba považoval pomáhať ľuďom dostať sa na druhý breh prudkej rieky. Jeden deň sa stalo, že prišlo dieťa, ktoré chcelo ísť tiež na druhý breh. Krištof ho teda vzal na plecia a niesol. Dieťa však bolo každým krokom ťažšie a ťažšie. Krištofovi sa zdalo, akoby niesol celý svet na svojich ramenách. Dieťa sa mu predstavilo ako Spasiteľ celého sveta a kázalo mu, aby zapichol svoju palicu do zeme na brehu rieky. Krištof tak urobil a do druhého dňa palica zapustila korene a vyrástla z nej nádherná palma. zdroj: zivotopisysvatych.sk
|