Kovács András Ferenc: Őszi levélke Balla Zsófiának

Herr es ist Zeit. Így hívta, várta Rilke.
Jüteborg mellett. Kastélypark. Porosz tó.
Nagy ősz köszönt a nyárra, fára, szilre -
Közelgő fagyra már se pénz, se posztó…

Nem úgy, miként rózsába zárva Rilke,
De András bátyád alkot: él, a prosztó!
Bár lelke lombja báva sárba sír le -
Nem lőn poéta, sem nyerész kegyosztó.

Lehetne, persze, Erdély jó fia…
Lírában princeps, önző mágnásmiska,
Ki műsebét tán többször átfáslizta -

A manna meg szemerkél, Zsófia…
Elsántikál a rím is, mert koros tán:
Költőtakonyból úgyse lesz borostyán.


Post scriptum

Ölellek, írj, készülj a télre, húgom!
Döfölnek itt honosb szarvashibák…
S míg ágbogas sok búmat légbe búgom,
Sorban lebőgnek: “Elhallgass, svihák!”

Párzási pástjuk mind körülpisilték:
A falvédőn valóság még a látszat…
A rózsából engedjétek ki Rilkét!…
Utószezon van: hajtás, prémvadászat!

Herr es ist Zeit. So Rilke called it, waited.
Beside Jüteborg. Castle park. Prussian lakes.
Great autumn greets the summer, trees, acacias -
Broke and barefoot now before the cold awakes …

Not at all like Rilke wrapped up in his rose,
Your brother András forges: bless the pure!
Meanwhile his soul weeps leaves into the ooze -
He’s no great poet, no bearer of good cheer.

Who could be a good son of Transylvania…
A lyric Prince, an archduke’s selfish offspring,
Too heedful of his artificial suffering -

The manna still drizzles here, Zsófia…
The rhyme hobbles away, aged and fraught:
Laurels cannot grow from poet snot.


Post scriptum

I hug you, sister, write, prepare for winter!
Native blunders are butting at the fence…
And if I wail my woven griefs and whimper
The boors snort in a chorus “Silence dunce!”

Their mating piste is marked out with their urine:
On tapestries illusions still make sense…
Deliver Rilke from his rosy prison!
The season’s off: let the fur hunt commence!