Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium! (Magyar)
Harmincnégy éves lettem én:
nem bódít versen vett remény,
se bű,
se báj.
A mennybolt menten rámborúl:
nem éltem jól, sem jámborúl,
csupán
bután.
Mint kínom égő ékezet,
lobog világom: létezek !
Enyém
e fény !
Hallom: vagyok, mert nem vagyok,
hisz bennem nem rág, nem ragyog
serény
erény…
Azt mondják, arcom régi maszk:
miért is vágok én grimaszt,
ha kell,
ha nem ?
Divatbölcs egy sem érti tán:
helyettök lettem én vidám
iszony.
Bizony.
Magamnak túl nehéz terű
vagyok - nem vált meg vers, se bű,
se báj.
Sebaj.
|
Criticilor mei. De aniversare. Plagiat! (Román)
Am împlinit treizeci şi patru de ani: nu m-ameţeste speranţa, poezia-mi ştiu nu e o graţie.
Cerul imediat pe mine cade: n-am trăit bine, nici cumsecade, un prost am fost.
Ca suferinţa-mi, un accent încins, Îmi pâlpăie viaţa: persist! Lumina e a mea!
Aud: că exist, fiindcă nu exist, că-n mine n-a ros, n-a sclipit un merit vrednic…
Îmi spun, faţa-mi o mască veche: atunci de ce fac eu mutre, de trebe nu trebe?
Deştepţii la modă nu pricep: în locul lor sunt eu glumeţ, şi rău. Zău.
Pentru însumi sunt mare povară, şi nu mă absolvă o poezioară, nici o graţie. Și ce e?
|