Kukorelly Endre: Balra láttam fordulni, és a fényes Napba nézni

Nem ütköztem bele
semmibe. Behunyom a szemem,
összeszorítom. Megpróbáltam átdugni
az egyik ujjamat az égbolton,
de elkapta egy égi kapus, és
erővel kapaszkodik
belé. Nem engedi el, mert
nem szabad. Nem nyúlhat át,
nem szabad átnyúlni, mondja, nem
mérgesen. Látszik, ahogy
világol, világít ott az a kis
bőrdarab, csont- és húsdarabka.
Az este sötét, napfényben kék,
és a hét vad kék vakító
égboltozat mögött ücsörög
az égiek kara. Ragyoghat most
az ég, ragyoghatunk mi, égiek.
És teli ragyogással azok, lent
mi, itt, lent a földön.