Kukorelly Endre: Kicsit majd kevesebbet járkálok
Kicsit majd kevesebbet járkálok (Magyar)Esett az eső, vagy valamivel előbb zártak be, vagy előbb még is nem kellett vinni tőrt, legelső alkalommal még nem volt tőröm, nem vettük meg, iszonyúan zuhogott, és mire odaértünk az apámmal, már bezárt a sportszerbolt, úgy mentem vívni, hogy nem volt tőröm, mindenkinek volt, csak nekem nem, lehet, hogy másoknak se, lehet, hogy volt, akinek nem volt, rajtam kívül is, én mindenesetre úgy emlékszem, hogy csak nekem nem volt, na mindegy, teljesen fölösleges egyébként, anélkül ment az edzés, legalábbis az elején, vagy ha már van tőröd, vettek neked, akkor megfoghatod, végül is nem probléma, ugyanazokat a mozdulatokat kell gyakorolni, akár van nálad tőr, akár nincs, ugyanaz a hülyeség megy, persze igazából nem hülyeség, csak úgy mondom, azt kellett csinálni, ugyanazokkal a mozdulatokkal, mégis, hogy nézel ki, amikor kitörsz minden nélkül, úgy értem, hogy fegyver nélkül gyakorold a kitörést, betanulod, aztán megy a gyakorlás a végtelenségig, viszont második alkalommal már lett tőröm, meglett, megint elmentünk abba a sportszerboltba a körút és a már elfelejtettem, milyen utca sarkára, azt hiszem, Király, direkt úgy, hogy még biztos nyitva legyenek, és vettünk nekem végre egy nagyon szép gyakorló tőrt, szépen tudott görbülni, bármit megszúrsz, elgörbül, de aztán visszaáll, egyből visszapattan, közben rezeg hozzá, nagy a rezgés, olyan, mint a Robin Hood című televíziós sorozatban, csak ott nem görbül, hanem behatol, vagy pedig úgy csinálnak, mintha behatolna, irtó ügyesen, semmit se veszel észre, hogy hol hatolt be, hol nem, olyan, mintha tényleg átdöfné, pedig csak a hóna alá ment, vagy összecsúszott, van olyan tőr is, amelyik összecsúszik, bele valami tokba, és aztán nyomban következik a halálsikoly, kész, már meg is halt az illető színész, ott fetreng, pedig igaziból nem, mert van egy olyan gomb a penge végén, az megakadályozza az átdöfést, ha nem lenne gomb, hegyes volna a tőr, átszúrná, akkor nem hajolna el, tényleg behatolna, átdöfné az ipsét, de nem döfi át, jó konstrukció, csúszkálós meg hajladozós, nekem hajladozós volt, hajlékony, ilyet vettünk a Körúton, a Majakovszkij magasságában, ezt vittem edzésre, mondjuk ez volt a legjobb az egészben, vinni a tőrt, megy szépen az ember a fegyverével az Izabella utcában mint Robin Hood, jönne az ellenség, egyből át volna szúrva, dacára a gombnak, dacára annak, hogy a penge végén van egy gomb, kár, hogy nem voltak csajok, mentem a fegyveremmel, jól néztem ki szerintem, nem voltak az edzésen lányok, és nem volt labda se, nem futball-edzés, hanem vívóedzés, az egyik gyerek behozott egy gumilabdát, és edzés előtt nekikezdtünk focizni, az az igazság, hogy inkább fociztunk volna, mindenki futballozni akart, és már kezdtünk piszokul belemelegedni, amikor bejött az edző, és kurvára lebaszott minket, hogy mi ez, mi folyik itt, pedig semmi se folyt, csak fociztunk, elvette a labdát, ez vívóedzés, üvöltötte, vívóterem, világos, üvöltött, nem tudom, hogy aztán visszaadta-e, mármint hogy a lasztit annak a gyereknek, és akkor kitörés, egész edzésen a kitörést gyakoroltuk, utána alig álltam a lábamon, másnap alig bírtam fölkelni, nekem ehhez nincs semmi kedvem, a kitöréshez, mondtam az apámnak, mondtam neki, hogy mi van, azt, hogy nincs kedvem, hát mihez van kedved, kérdezte, nem tudom, miért kérdezget, nagyon jól tudja, hogy mihez van kedven, a vívás komoly dolog, mondta, hát az lehet, hogy komoly, tényleg jó volt a fegyver, jó volt benne, hogy volt fegyverem, így mentem nagy komolyan a Vörösmarty utcán, vagy Izabella, vagy mégis Vörösmarty, mert ott grasszáltak a Simonyiék, akiktől mindenki félt, beleértve engem, Vörösmarty utcai galeri, és az volt, hogy úgy már nem féltem, amikor vittem magammal a hónom alatt a tőrömet, akkor nem féltem egy csöppet se, hanem direkt este nyolckor vagy mikor, edzés után a Vörösmartyn jöttem hazafelé, és arra gondoltam, hogy na most, baszd meg, most gyere, Simonyi, most nem mersz, mert szekond, szerkl, kitörés, és készen vagy, de persze nem jött a Simonyi, egyik csávó se, az apám pedig azt mondta, hogy jól van, elmegyünk a már nem tudom mi volt a hivatalos neve, toborzó vagy válogató, elmegyünk a Fradi futball-toborzójára, és el is vitt, és az is kicsit megváltoztatta az életem. Beálltak újabb változások. Így változik, most nem sorolom, biztos mind nem is találnám el. Én nem találtam ki semmit sem egészen, és azok se engem. A vívótőröm még sokáig megvolt, egy szekrény mögött tároltam a sarokban. Néha elővettem, kis robinhúdozás, aztán egyszer levittem a pincébe, nem tudom, miért. Nem tudom, mit lehetett volna kezdeni vele. Aztán egyszer eltűnt onnan, kidobtuk vagy mi, ez is egy lehetséges változat.
|
Kérjen fordítást! |