Én csak néztem (Magyar)
a házunktól ötven méter a gyerekkorom néha zsebre rakom éveim és elgyaloglok meglátogatom gügyögéseim
tejfehér ködcsomó az Ipoly-part jeges sarat ken magára a legelő én meg anyám őrizzük a partot
úgy vigyázzuk a téltől mintha gyerekcsín lenne ez a vigyázás
lábunk alatt meddő ágak fagyott rügyek ropognak
az első öt lépés után anyám az Ipoly part ködje lesz
nyugodt az új tavaszért ő lesz felelős
alig látni ha megmozdul a tájban
anyám rögekkel álmodik cserebogár lárvákat keres bennük
a hideg és én fagyos folyóba mécseseket dobálunk lángok fekszenek a sodrásra nem látom ellobbanni egyiket sem
a szürkület olvadó hajnali menedék eltakarnak tar bokrok árnyai
elkésett szarvasbikák hörögnek kánonban bele a látatlanba
nagyapám mindent lát ő a köd és ő a hörgés
én csak állok ő a part ő a lépés én csak nézek ahogy ő
Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | http://irodalmiszemle.sk |
|
|