Levél nagyapámnak I. (Magyar)
hűvös idők járnak az udvarunkon, a déli harangszó is hamisabban szól, mint amikor a kapuban hallgattuk, drágább lett onnantól a napsütés, s a tiszta levegőt is többen bérlik, nincs már az utcánkban magyar szó sem, amit azóta is mindenki ért, csak senki nem beszéli, képzeld, a kóbor kutyákra is törvény mutogat, bár ők ebből semmit nem értenek, sajnálom, hogy már nem látod az agyonművelt kertünket, amit gyakran elönt az Ipoly*, de soha nem tudtunk ezért igazán haragudni a folyóra, mert a medrében ragadt mindkettőnk gyermekkora, pedig már szinte nincs is keresztmetszete - csak tükörképünket tükröző esőcsepp maradt, amit a sok kiszáradt diófa árnyékol, a templomot felújították, szép torony fénylik rajta, csakhogy még mindig ugyanaz az ülésrend, s az éghajlat sem lett benn melegebb, emlékszel mennyire fáztunk ott? hogy mennyire haragudtál érte, ha meglátszott? még a vasárnapi ebéd közben is ettől remegett a kanalam, s ahogy láttam, neked is, azóta már nem remegünk szinkronban, nem borozunk a fa alatt, és nem szedjük a dinnyéket éretlenül, nem hallgatjuk a hangosbemondót, és amióta nem vagy, már a politika sem érdekel - annyira, viszont maradt a vasárnap, s eltelik a szent mise, van úgy, hogy éretted is, nem haza sietek, hanem hozzád Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Athenaeum Kiadó Kft. |
Az idézet forrása | Túlzások, ISBN978-963-293-434-1 |
Könyvoldal (tól–ig) | 14-15 |
Megjelenés ideje | 2015 |
|
|
|