Gratulálunk! Az év fordítója Répás Norbert!
Hírek

Laboda, Róbert: Lettera al mio nonno I. (Levél nagyapámnak I. Olasz nyelven)

Laboda, Róbert portréja

Levél nagyapámnak I. (Magyar)

hűvös idők járnak az udvarunkon,
a déli harangszó is hamisabban szól,
mint amikor a kapuban hallgattuk,
drágább lett onnantól a napsütés,
s a tiszta levegőt is többen bérlik,
nincs már az utcánkban magyar szó sem,
amit azóta is mindenki ért,
csak senki nem beszéli,
képzeld,
a kóbor kutyákra is törvény mutogat,
bár ők ebből semmit nem értenek,
sajnálom, hogy már nem látod
az agyonművelt kertünket,
amit gyakran elönt az Ipoly*,
de soha nem tudtunk ezért
igazán haragudni a folyóra,
mert a medrében ragadt
mindkettőnk gyermekkora,
pedig már szinte nincs is keresztmetszete -
csak tükörképünket tükröző esőcsepp maradt,
amit a sok kiszáradt diófa árnyékol,
a templomot felújították,
szép torony fénylik rajta,
csakhogy még mindig ugyanaz az ülésrend,
s az éghajlat sem lett benn melegebb,
emlékszel mennyire fáztunk ott?
hogy mennyire haragudtál érte,
ha meglátszott?
még a vasárnapi ebéd közben is
ettől remegett a kanalam,
s ahogy láttam, neked is,
azóta már nem remegünk szinkronban,
nem borozunk a fa alatt,
és nem szedjük a dinnyéket éretlenül,
nem hallgatjuk a hangosbemondót,
és amióta nem vagy,
már a politika sem érdekel - annyira,
viszont maradt a vasárnap,
s eltelik a szent mise,
van úgy, hogy éretted is,
nem haza sietek,
hanem hozzád



FeltöltőRépás Norbert
KiadóAthenaeum Kiadó Kft.
Az idézet forrásaTúlzások, ISBN978-963-293-434-1
Könyvoldal (tól–ig)14-15
Megjelenés ideje

Lettera al mio nonno I. (Olasz)

aria fresca s’insinuata nel nostro cortile,
anche la campana di mezzogiorno suona più falsa,
che ai tempi di quando la ascoltavamo al cancello,
da allora in poi la luce solare è diventata più preziosa,
e anche l’aria pulita viene di più apprezzata,
nella nostra via non v’è più alcuna parola ungherese,
che comunque tutti continuano a capire,
ma nessuno parla più,
immagina,
anche su cani randagi faranno la legge,
sebbene loro di questo non capiscano niente,
mi dispiace che tu non possa più vedere
il nostro giardino coltivato a dovere,
che l’Ipel’* spesso inonda,
per dire il vero, per questo, non
ce la prendevamo mai con il fiume,
perché l’infanzia d’entrambi
là, nel fondo del suo alveo, è rimasta,
sebbene non abbia più nessun profilo –
è rimasto solo la goccia di pioggia che rispecchia
la nostra effigie, sotto tanti alberi essiccati di noce,
la chiesa è stata rinnovata,
possiede una bella torre brillante,
ma per sedersi la disposizione è rimasta sempre la stessa,
e dentro neppure il clima è diventata più calda,
ti ricordi il freddo che avevamo là?
e come ti eri adirato,
se ciò si vedeva?
perfino al pranzo di domenica,
causa questo tremava il mio cucchiaio,
e come lo vidi, anche il tuo,
da allora non tremiamo più sincronizzati,
sotto l’albero non beviamo vino,
e non cogliamo meloni immaturi,
non ascoltiamo l’altoparlante,
e da quando non ci sei,
neppure la politica m’interessa – tanto,
tuttavia è rimasta la domenica,
passa pure la Santa Messa,
a volte, anche per te,
non m’affretto per tornare a casa,
ma per ritornare da te
 
-------------------------

L’Ipel’ * - Ipoly in ungherese. E’ un fiume dell’Europa
centrale, lungo 232 km, nasce nella Slovacchia
centrale, si dirige verso sud fino ad incontrare il
confine con l’Ungheria. Per un tratto segna il confine
con l’Ungheria, infine sfocia nel Danubio.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

Kapcsolódó videók


minimap