Laboda, Róbert: Lontananza primaverile (Tavaszi messzeség Olasz nyelven)

szépet álmodtunk,
nem egyszerre, nem ugyanazt,
közeli volt hangod fekvése,
de oly messzi belőle a tavasz,
hogy akár mezítláb is aludhattál volna,
az ágyon maradt hajszálaid csiklandoztak álomba,
amikor hajnalban a szomszéd
elkezdte a húst klopfolni -
akár egy zöld tapéta, úgy nyugtatott,
ha megmozdultál mellettem,
párnák, mint láncravert sóhajok vettek körül minket,
amikben maradt még mentolos hatás,
és az esti csókok illata sem párolgott el belőlük

abbiamo fatto un bel sogno,
non tutto d’una volta, non lo stesso,
la posizione della tua voce era vicina,
ma in lei mancava la tanto lontana primavera,
che avresti potuto dormire perfino a piedi nudi,
i tuoi capelli sparsi sul letto mi avevano assonato,
quando all’alba il vicino  
cominciò a battere la carne -
mi conciliava come una carta da parati verde,
se vicino a me ti eri mossa,
i cuscini, ancora con l’effetto del mentolo rimasto,
come sospiri incatenati ci avevano circondato,
e neppure il loro profumo dei baci serali era evaporato