Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ladányi Mihály: Óda

Ladányi Mihály portréja

Óda (Magyar)

Várost emelsz a poros pusztaságon,
folyót terelsz és embert új irányba,
s az utak fényes fogsorai közül
kilátásként gépek robaja rebben-

Egyik kezedben életet szorongatsz,
felszabadítasz és megtöltöd a lelkünk,
másik kezed a messzeségnek lódít,
és nem tűröd, hogy kifújjuk magunkat.

Olajos vagy, izzadtságszagú, mégis
az asszonyok neked bontják az ágyat,
teherbeesnek és jajgatva szülnek,
hogy nevedet minél többen viseljék-

Ereid a vértől szinte sajognak,
néha azt bántod, aki halna érted,
és rezzenetlen tűröd, hogy az undok
nyálkás férgek mászkáljanak rajtad.

Ó, gyönyörű, vad és félelmetes vagy,
néha nem értlek, ámde úgy szeretlek,
hogy egyszer majd, ha békességre biztatsz,
valami harcban meg is halok érted.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://urszu2.blogspot.com

Oda (Olasz)

Innalzi città nella steppa polverosa,
devi fiumi e uomini in direzione nuova,
e tra la dentatura lucida delle strade, come
aspettativa s’innalza il rombo delle macchine –

In una mano stringi la vita,
ci liberi e colmi l’anima nostra,
mentre l’altra mano ci scaglia lontano,
e non ci concedi di prendere fiato.

Sei unto d’olio, sai di sudore, eppure,
per te preparano il letto le donne,
rimangono incinte, partoriscono col dolore,
pur di far portare ai più il tuo nome -.

Le tue vene quasi dolgono dal sangue,
a volte maltratti chi per te è pronto a morire,
immoto sopporti, che i schifosi,
viscidi vermi, ti struscino addosso.

Oh, sei stupendo, selvaggio e spaventoso,
a volte non ti capisco ma ti amo lo stesso,
e se un giorno, mi alletterai della pace,
in qualche guerra, morirò pure per te.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap