Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Márkus László: Elegia senza età (Kortalan elégia Olasz nyelven)

Márkus  László portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Kortalan elégia (Magyar)

Magányosan baktatok át a zsivajgó téren,
nyárfapihék furakodnak hajamba, orromba,
tarka tömeget okád az aluljáró szája,
iskolatáskák, bevásárlószatyrok hada
furakszik ismeretlen mikroviláguk felé,
autó dudál, villamos csilingel, troli tülköl,
mentő sivalkodik - harsányan zajlik az élet.
Szerelmespárra figyelek fel, vidám kalap,
menő sapka, midi ruci és koptatott farmer,
fogják egymás kezét, andalognak meg-megállva,
ölelkezve, gyakorta apró puszikat lehelve,
lángol lelkük, szárnyal megújult világuk.
Látni, hogy boldogok, miattuk kelt ma a nap,
nekik dalolnak rigók, és bókol minden orgona.
Átszellemült arcukból gyöngéd vágy sugárzik,
a köröttük vibráló fényben megállt az idő,
mint valami opálos tükörben magunkat látom,
ötvenen túl is mézédes mákony a szerelem.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://www.poet.hu/vers/187137

Elegia senza età (Olasz)

Arranco solingo attraverso la piazza chiassosa,
tra i capelli, nel naso, s’insinua la lanugine del pioppo,
la bocca della metro vomita una moltitudine variopinta,
zainetti, un esercito di sporte e borse per la spesa
sgomita verso il proprio sconosciuto microcosmo,
macchina strombazza, tram tintinna, filobus clacsona,
ambulanza ulula – la vita si svolge fragorosamente.
Noto una coppia d’innamorati, cappello allegro,
berretto in voga, vestito midi e jeans sabbiato,
si tengono per mano, vanno a zonzo, a volte fermandosi,
abbracciandosi, scambiando sovente dei bacetti,
arde la loro anima, il loro mondo rinnovato veleggia.
Si vede, che son felici, il sole oggi è sorto per loro,
per loro cantano i merli, e li riverisce ogni serenella.
Dal loro viso trasfigurato un dolce desiderio s’irradia,
intorno a loro, nella luce vibrante s’è fermato il tempo,
vedo noi stessi come in uno specchio opalescente,
l’amore è un oppio succulento anche oltre la cinquanta.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap