Mezei András: A deportált nők szerelvénye

A lábai összerondítva csüggnek,
ernyedten, a szemérme
a többhetes mozsdatlanságban
kitakarva, a lélegzetet
már rég a számon át veszem,
a sörgyári rampán cipelem
a már erőtlen, hasmenéses
nőket, akik gyalogmenetben
jutottak el Németországba
és akiket most onnan, zárt vagonokban
hoztak visza Magyarországra.
Én a térde alatt fogom meg,
a társam a hóna alá nyúl,
de így is nehezen cipeljük
az alélt nőt, ki szennyezetten
csúszik kezünkben.
A nyilasok hátrahúzódnak.
A légzésünk mind nehezebb lesz
a sörgyári rampán, Kőszegen.