Mirtse Zsuzsa: Azon a napon

Azon a napon felgyullad egy erdő,

mérgezett folyóból osztanak halat,

világba szalad, szökik a hamis szó,

repkényként növi be a málló falat,

szövi a hálóját, mint a mérges pók,

száz erős harcosnak okozza vesztét.

Nyomot hagy, átír és megront. Idegen

anyag, mint tetovált bőrben a festék.

Nincs két jó út, a választás csak látszat.

A mélyben mindennek eredete egy.

Félretaposod az utat, mint a rossz

cipőt, töri a lábad, messze a hegy,

a templomtorony ködbe vész, nincs irány,

nem tudod még, hol ütöd el az estét.

A vers kétségek közt megtalált ima,

összevarrja a félelmeink testét.

Fényjátékot látsz, megbicsaklik hited.

Így kinek adsz végül valódi választ?

Légy véráldozat, utolsó vacsora,

karó, amely még holtában is támaszt.

Mikor lesz igaz a hetedik szentség?

Beteg a bárány, csak a kés gyógyítja.

Játszottál a rosszal – erre nincs mentség.

Nem tudok aludni harmadik napja.