Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mirtse Zsuzsa: Beličasto belo (Fehérnél fehérebben Szerb nyelven)

Mirtse Zsuzsa portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Fehérnél fehérebben (Magyar)

1.
Fehér dobozban fehér szoba. 
Tárgyak itt már nincsenek rég. 
Egy ágy, egy asztal, egy szék. 
A füstös falakon képek hiánya – 
egykor minden fehér volt. 
Megbillent két élet, 
sok a veszteség. 

2.
Kuporgunk egy padon, reggel van, 
üres a park, így jó nekünk. 
Én a cipőm orrát, te egy fát. 
Valahol távol egy ember rakja 
a rendet, hűvös van, most nem zavar. 
A fűnyíró hangja 
felkavar. 

3.
Tenyerem folyók vérvonala. 
Mamám holdviola-arca 
szememből néz vissza rád, keres. 
Kútmélyen nézek most beléd. 
Esszük, amink van, táskából. 
Mindent látsz, minek ide beszéd. 

4.
El fogjuk ereszteni egymást 
ágytól és asztaltól. 
Elfogyott a kenyerünk. 
Jó volt az a semmi is nálad, 
egyre kevesebből élünk. 
Hibázni nem akarunk, 
de gyakran tévedünk. 

5.

Zárt szemek mögött lezáratlan
élet. Etetnek. Megnyugvás. 
Mama korhol, miért így élek. 
Nem válaszolok, nem hall most. 
Szilánkokra esett élet. 
Két írásjel között 
csak félek. 

6.
De mégis, a rend, 
a levélerekben mindig zajló rend, 
a szederindák között futó 
bemérhetetlen, felfoghatatlan, 
mégis lélegző rend 
mindig lenyűgözött. 
Végtelen oldalszámú 
mindkettőnk emlékkönyve. 
Mindenki ír valamit. 
Néha egymáshoz, 
van, hogy csak firkálgatunk 
jeleket, vészjelzéseket 
két életről. 

A tetőtéri ablakon át
szemembe süt még valami 
belőled. Képtelenek lettünk. 
Nincs hozzánk keret, számadat. 
Az út végén kitépkedjük 
a fölös oldalakat. 



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

Beličasto belo (Szerb)

1.
U beloj kutiji bela odaja.
Predmeti su odavno nestali.
Jedan krevet, stol i stolica.
Na garavim zidovima manjak slika –
nekad su belinom odisali.
Dva iščašena života su zastala,
gubitke zbrajaju.

2.
Čučimo na jednoj klupi, jutro je,
park prazan, nama to odgovara.
Ja vrh cipele, ti neko drvo.
Negde, daleko neko nešto uređuje,
sad mi ne smeta svežina jutarnja.
Kosilica preglasna
u meni odzvanja.

3.
Dlanovi su mi krvave crte reka.
Mamino lice mesečevog sjaja
iz mog oka te traži, promatra.
I ja te gledam dubinom bunara.
Jedemo što smo u torbici našli.
Sve vidiš, čemu priča bilo kakva.

4.
Otpuštamo jedan drugog
od kereveta i od stola.
Iščezla je naša hrana.
I ono ništa je bilo dobro
kod tebe, sad svega manjka.
Grešiti ne želimo,
ali zabluda progovara.

5.

Iza zatvorenih kapaka nedovršen
život. Hrane me. Smiraj.
Mama me kara, što životarim.
Ne odgovaram, sad me ne čuje.
Na komade raspršen život.
Među dva znaka
tek se bojim.

6.
Ali red,
u vrevi listova prisutan red,
među viticama kupine skriven
nemerljivi, neshvatljivi,
ali postojani red
uvek me očara.
U našim spomenarima
nebrojeni su listovi.
Svako nešto piše.
Ponekad jedan drugom,
kat kad samo škrabamo,
znakove, signale alarma,
o dva života.

Preko prozora mansarde
nešto još svetluca od tebe.
Postali smo bezlični.
Nemamo okvire, račune.
Na kraju puta iskidamo
suvišne listove.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap