Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Mirtse Zsuzsa: San kupine (Szederálom Szerb nyelven)

Mirtse Zsuzsa portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Szederálom (Magyar)

Mire gondolhatott a kisfiú, amikor 
a gyereklét rácsán keresztül 
bámulta a félelmes világot,
szemével egy kúszónövény 
türelmetlen, fényéhes indáit követte,
évekkel később a mindent 
beszövő repkényt
a házon, amelyből nagyapját 
vitték el.

Mire gondolhatott később, amikor 
a padon ülve figyelgette a galambokat,
hogy vajon hová bújnak el meghalni, 
hiszen csak néhányat látott
szétmálló tollaikkal a fák levelei
közé keveredve.
Milyen barátkozó is az ősz, ahogy 
kezét nyújtja, télbe hív, 
milyen lehet a tapintása 
a megfagyott testnek, karoknak.

Mire gondolhatott akkor, amikor 
a hegy vonulatát kísérte a szemével, 
később a csípő holdbéli tájékait
egy kölcsönszobában.
A felgyűrődött lepedő térképvonalaiból 
két test kísérletéről 
lehetett olvasni.
Az örök élet italát akarták megszerezni,
de csak bort találtak. 
Mikor jött arra rá, hogy 
mit is keresett a nők 
tünékeny szilvaillatában.

Mire gondolhatott az utolsó percekben az, 
aki sötét szemüregéből 
már csak befelé nézett,
árnyékai között, mintha erdőben járna,
fényfoltról fényfoltra lépett, 
talán éppen akkor csoszogott át 
a másik világba,
ahol a test csak egy 
gránátalma magjának álma,
mikor gondolta azt, hogy 
már nem teher, ami ráméretik,
és amikor a fehér lepedőn 
még egyszer hús után sóhajtott, 
vajon milyen ölelést várt,
milyen csókot az elmúlás 
szederjes ajkára.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://www.szegedilap.hu/

San kupine (Szerb)

Na što je mogao misliti dečak kada
je preko rešetaka dečačkog bivstvovanja
zastrašujući svet promatrao,
očima je nestrpljive, za svetlom gladne
vitice jedne puzavice pratio,
godinama kasnije
sa bršljanom obraslu kuću
odakle mu je deda
odnešena.

Na što je mogao misliti, kada
je sedeći na klupi golubove promatrao,
možda upitao gde se skrivaju kad umiru
jer među granama drveća
sa raspadnutnim perjem
tek nekolicinu video.
Kakav li je druževan jesen
kako pružajući ruku u zimu zove,
kakav li je opip
smrznutog tela, ruke.

Na što je mogao misliti, kada
je pogledom obrise brda pratio,
kasnije u iznajmljenoj sobici
krajolike podbočenog meseca.
Pokus dva tjela
se ocrtavalo
na crtama nalik geografskoj karti zgužvane plahte.
Bili su željni napitku večitog života
ali su samo vino našli.
Kad je došao do saznanja
šta je uistinu tražio u nalik šljive
hlapljivom mirisu žena.

Na što je mogao misliti u zadnjim trenucima onaj
ko je iz tamne očne duplje
samo prema unutra gledao,
među senama kao da u šumi hodao
sa osvetljene tačke na osvetljenu tačku koračao,
možda se baš tad provukao
na drugi svet
kad je telo tek
san jednog semena nara,
kad je mislio da
namet više nije teret
i kad je na beloj plahti
još jednom za mesom uzdahnuo,
na zagasito plave usne preminuća
kakvog li zagrljaja
kakvog poljupca čekao.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap