Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nadányi Zoltán: Mariann a kádban

Nadányi Zoltán portréja

Mariann a kádban (Magyar)

Mire ébredtem máma?

Zúgatják a csapot.

Túlságos volt a lárma,

amit a csap csapott.

 

Egyszerre kitalálom,

a fürdőben ki van,

és szememből az álom

kiszáll, ez Mariann!

 

Fürödni fog, rivalgó

hangokkal hirdeti,

közöttünk csak az ajtó,

mulatság ez neki.

 

Csak azt akarta, tudjam

és máris belekezd.

A csap utolsót buggyan,

rátolja a reteszt.

 

És jönnek hangok, újak.

Lepedőlobbanás,

hogy attól is vaduljak,

utána csobbanás.

 

Most lép a kád vizébe,

tudatja ezt velem,

hogy ő, a szépek szépe,

már tiszta meztelen.

 

És nem merül be rögtön,

kicsit még elidőz,

még hagyja, hömpölyögjön

térde körül a gőz.

 

Jó így a kádban állni,

szemközt a nagytükör,

nem tud a képtől válni,

mely benne tündököl.

 

Azért van csend. Csak egy-két

neszecske hangzik el:

meg-megsimítja testét.

Most meg felém figyel.

 

Kíváncsi szörnyű módon,

Ébren vagyok-e hát

és hallja, forgolódom,

lobbantom a gyufát.

 

Csobban a víz is mingyárt,

ez volt a felelet.

Ajtón keresztül így vált

velem titkos jelet.

 

Most már folytatja bátran,

keverint, kavarint,

sétára kel a kádban,

csapokon csavarint,

 

szájában édes ízzel,

ez tán a szerelem,

így játszik ő a vízzel,

a vízzel és velem.

 

Csak azután merül be,

a vízben új zavar,

előre, hátra dűlve,

egész vihart kavar.

 

a kád is belekondúl,

aztán egyszerre csend

és semmi hang azontúl,

csak a csap csöppje cseng.

 

A csend meséli szépen:

most csendbe heverész,

kagyló a tó vizében,

milyen szép és merész!

 

Heverész, meg se moccan,

csak fel meg letekint,

az ajtót nézi hosszan,

meg a vizet megint

 

és tudja, hogy az ajtó

csupa szem, csupa fül,

és nem riad meg attól,

hogy nincsen egyedül.

 

Új hangok, egyre szebbek,

most a vízből kikel.

a visszacsurgó cseppek,

azok zenélik el.

 

Most meg a szappan futkos,

tartóba dobja, kopp,

aztán tenyere futkos,

hol a bal, hol a jobb,

 

nyomában édes, titkos,

szemérmes sugdosás,

a két szép karja sugdos,

milyen csodás, csodás,

 

az egész teste sugdos,

csupa halk titkokat,

minden tájéka titkos

hangokkal hívogat

 

és mind másféleképpen

és én nem is tudom,

melyik is sugdos éppen,

melyik rózsás idom.

 

És néha egyik-másik

halkan fel is kacag,

szembekötősdit játszik

velem, azon kacag

 

és sóhajok fakadnak

és hallga, mint a csók,

oly hangok is akadnak,

csicsergők, cuppanók.

 

Jaj, ezt már megsokallom,

befogom fülemet,

de úgy is hallom, hallom,

oly hangos üzenet:

 

most a zuhany záporzik!

egész testét veri!

az egész teste porzik!

halmai, völgyei!

 

az egész teste végig

felzendül odaát

és zengi fel az égig,

diadalmas dalát!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap