Nadányi Zoltán: Mariann a kádban
Mariann a kádban (Magyar)Mire ébredtem máma? Zúgatják a csapot. Túlságos volt a lárma, amit a csap csapott.
Egyszerre kitalálom, a fürdőben ki van, és szememből az álom kiszáll, ez Mariann!
Fürödni fog, rivalgó hangokkal hirdeti, közöttünk csak az ajtó, mulatság ez neki.
Csak azt akarta, tudjam és máris belekezd. A csap utolsót buggyan, rátolja a reteszt.
És jönnek hangok, újak. Lepedőlobbanás, hogy attól is vaduljak, utána csobbanás.
Most lép a kád vizébe, tudatja ezt velem, hogy ő, a szépek szépe, már tiszta meztelen.
És nem merül be rögtön, kicsit még elidőz, még hagyja, hömpölyögjön térde körül a gőz.
Jó így a kádban állni, szemközt a nagytükör, nem tud a képtől válni, mely benne tündököl.
Azért van csend. Csak egy-két neszecske hangzik el: meg-megsimítja testét. Most meg felém figyel.
Kíváncsi szörnyű módon, Ébren vagyok-e hát és hallja, forgolódom, lobbantom a gyufát.
Csobban a víz is mingyárt, ez volt a felelet. Ajtón keresztül így vált velem titkos jelet.
Most már folytatja bátran, keverint, kavarint, sétára kel a kádban, csapokon csavarint,
szájában édes ízzel, ez tán a szerelem, így játszik ő a vízzel, a vízzel és velem.
Csak azután merül be, a vízben új zavar, előre, hátra dűlve, egész vihart kavar.
a kád is belekondúl, aztán egyszerre csend és semmi hang azontúl, csak a csap csöppje cseng.
A csend meséli szépen: most csendbe heverész, kagyló a tó vizében, milyen szép és merész!
Heverész, meg se moccan, csak fel meg letekint, az ajtót nézi hosszan, meg a vizet megint
és tudja, hogy az ajtó csupa szem, csupa fül, és nem riad meg attól, hogy nincsen egyedül.
Új hangok, egyre szebbek, most a vízből kikel. a visszacsurgó cseppek, azok zenélik el.
Most meg a szappan futkos, tartóba dobja, kopp, aztán tenyere futkos, hol a bal, hol a jobb,
nyomában édes, titkos, szemérmes sugdosás, a két szép karja sugdos, milyen csodás, csodás,
az egész teste sugdos, csupa halk titkokat, minden tájéka titkos hangokkal hívogat
és mind másféleképpen és én nem is tudom, melyik is sugdos éppen, melyik rózsás idom.
És néha egyik-másik halkan fel is kacag, szembekötősdit játszik velem, azon kacag
és sóhajok fakadnak és hallga, mint a csók, oly hangok is akadnak, csicsergők, cuppanók.
Jaj, ezt már megsokallom, befogom fülemet, de úgy is hallom, hallom, oly hangos üzenet:
most a zuhany záporzik! egész testét veri! az egész teste porzik! halmai, völgyei!
az egész teste végig felzendül odaát és zengi fel az égig, diadalmas dalát!
|
FordításokNémetMarianne im bade Remané, Martin Kérjen fordítást! |