Nagy László: Fenyegetések
Fenyegetések (Magyar)Susogásodat hallom, Heródiás és lányodat látom, őt, a buta szűzet, irgalmatlant, aki tálcára óhajtja fejem, aki szoknyául veszi farára selyemvérű alkonyatom, őt látom, őt, aki cápabőrrel orcáira dörzsöl rózsát s nem érzi át micsoda gyász pár nélkül töltenem az éjt.
Ne siess képzelet, még csak dél van, törpék az árnyak, történhet más is, még mozdulatlan delel a kard, s nem a hajam: hőség gyűrüzik róla, port se borzol árnya, és fönt a fekély lüktet csupán, mert érctükre nincs, mert alagsorba csukatta a tükröt, idilli – de újra sásözön rajtam, susogásod újra eloltja a fényt, és lányodat látom, Heródiás.
Sarkamból is arkangyal lángol, tejetlen csecseibe rúg, haragom virul a vasakon, haragom és nem a remény, mert megmértem én s megitéltem: megváltáshoz igen kevés, mert rácsot ugyan belevelez, de rácsot soha nem harap el, s mert minden nyugtalanoknak szégyene a szelíd halál, megadás, meggondolatlan, bájjal noha bearanyoz – fejet ajándékba nem adunk, levágatod? égi orbita várja, oltottmész-köpenyét leveti a törzs, rendíti e döglött földet a váll, halálunk vásárfia soha nem lesz, soha ablakba-tehető halál.
Susogásodat hallom, Heródiás.
|
FordításokSzerbPretnje Fehér Illés Kérjen fordítást! |