Nagy László: Szentségtörő Madonna

Csikót szül nekem, démoni
bársonyt a zöldbe,
nyihogó csillag-robogást
a fű-özönbe.

Virrasztja lelkesen a vért
szeme meleg lámpáinál,
s föláll a burok-palástos
négy lábu kicsi király.

Míg fogak satuját tűri
kánaáni duzzadt kebel,
nagy haja éjszakájában
fejhangon fölénekel.

A szentségtörő madonna
háttere arany vihar,
illog és villog a lepkék
lemezes táncaival.

Duruzsol mirígy-telepe,
tejjé hol vér alakul,
pokolpiros érrendszere
tündököl példátlanul.

Im, fölvirágzott a Játék,
él is örökké,
a szent lelkek kongresszusa
ítélheti tündéri döggé.

A kínpadot szülő világ
ebből már nem csikar fintort,
csont-orsókra ezt a szivárványt
nem csavarja soha a sírbolt.