Nagy Teréz: Egy másik út

Egy másik út, egy más világ:
tékozló szél viszi nyomát.
Őszbe, ha szállnak fellegek,
... arról a nyár mondd, mit tehet?

Tátongó, betört ablakok,
üres szobák és füstös árkádok
oszlopai közt fut az életünk,
melyről semmit sem tehetünk.

Romokban áll a régi ház,
falán eltévedt árnyék méláz.
Szívünkben szép szó mit sem ér,
a vágyunk is már mást ígér.

Leporolt emlék néhány fotón,
az ifjúság árnya járt azon.
Ennyi volt csupán az életünk,
de mégis ott együtt lehettünk.

Egy másik út, egy más világ:
tékozló szél viszi nyomát.
Őszbe, ha szállnak fellegek,
arról a nyár mondd, mit tehet?

Another world, another way:
wasteful winds blow its trace away.
If into fall, clouds fly untamed,
how could summer for that be blamed?
 
Gaping windows with broken panes,
empty rooms and smoke-stained arcades,
under which all our lives run the course,
and that is not our fault of course.
 
The old house in ruins, decay,
lost shadows mope on walls through the day.
Nice, but worthless, what heart us brings,
wish holds promise of other things.
 
Dusted-off memories, a photo spread,
upon which shadows of youth had tread.
In our lives not much fitted the bill,
yet there we could be together still.
 
Another world, another way:
wasteful winds blow its trace away.
If into fall, clouds fly untamed,
how could summer for that be blamed?