Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nagy Teréz: Sose félts

Nagy Teréz portréja

Sose félts (Magyar)

Sose félts nem ártok már magamnak
Sem másnak csak mosolygok hogy lássad
Jól vagyok s a bennem dúló viharok
Nem törnek elő akkor se ha akarod

Messzire futok fagyban és hóban
Megolvad utánam lelked megfagyott árja
S szavaim hiába várja reggeled 
Tiszta szívvel hallgatok eszemre
S kérdéseimmel sem kergetlek őrületbe
Torokszorító bánatom eldobom
Mellemet hagyom szabadon
Lélegezni lassú táncomban fátyolom
Lengedezni engedem szárnyalón 
S nevetni minden bánaton
Melyet magunknak okoztam
S estünkben eloroztam 
Jókedvű szerelmünket

Sose félts útjaim mögöttem sorakoznak
Védenek eljövendő tetteimtől
Tőled magamtól a világtól 
Többé tüskék már nem ártanak
Létráim értem kiáltanak
S a bennem feszülő vágyak
Halk húrjai még halkabbá válnak
Mert jött egy picinyke ember
Ki megváltotta esendőségem
S dőreségem szétcincálta
Kis kezével új mosolyt festett arcomra

Új tavaszt hozott őszömre
S telemet előlem elűzte
Ettől lettem erős és remélős
Ki már nem küzd csak élni hagy
Akkor is ha néha fagy
Sose félts mosollyal vérteztem fel magam
S ébredésem már nem kiúttalan



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaa szerző

Non temere (Olasz)

Non temere, non nuocerò a me stessa,
Neppure agli altri, sorrido, che tu veda,
Sto bene, le tempeste dentro di me,
Neanche se tu la volessi s’eromperanno.

Nel gelo e neve fuggo lontano, dietro
Di me si squaglia la tua anima gelata,
Parole che invano aspetta il tuo mattino,
Ascolto la mia ragione con cuore puro,
Non ti farò dannare con le mie domande,
Getterò via la mia mestizia per sempre,
Lascerò respirare libero il mio petto
In una danza lenta e avvolgente,
Lascerò librare volteggiando,
Ridere di tutte le tristezze,
Che a noi stessi avevo causato,
E fatto depredare nel declino 
Il nostro amore gioioso.

Non temere, le vie dietro di me allineati,
Mi difenderanno dai miei futuri gesti,
Da te, da me e dal mondo intero,
Ormai le spine non mi fanno male,
Mi stanno evocando le speranze,
Corde silenti dei miei desideri tesi
Si fanno ancor’ più silenziose,
Perché è giunto un essere minuto
Per redimere la mia anima peccatrice
Aveva sconvolto la mia stupidità
Dipingendo sul mio viso nuova luce.

Portò primavera sul mio autunno,
Davanti a me cacciò via l’inverno,
Questo mi rese forte e pieno di speranze,
Colui che non lotta più e lascia vivere,
Anche se certe volte gela ancora,
Non temere, il sorriso è la mia corazza,
I miei risvegli non son più senza speranza.

 

 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap