Nagy Teréz: Voltunk bohócok…

Voltunk bohócok bohócruhában,
arcunkon szelíd ütközet
virított, mint az égő bánat,
melyben mosdott a felelet.
 
Szavakba öntött gúnyos mosollyal
aláztunk embert, s állatot;
csatákat vívtunk - magunkkal,
mert az álmunk rég elhagyott.
 
Loptunk csókokat fehér ruhában,
éltünk, mint gyermek a szűzi fán;
lebzseltünk mások udvarában,
s morzsákat leltünk az ég asztalán.
 
Röppentek agyaggalambok széjjel,
tört tolluk rég a földre szállt;
vigyázni mégsem tudtunk ésszel,
mert valaki mindig mást kívánt.
 
Voltunk bohócok bohóc ruhában,
arcunkon égő vágy pihent;
piros-fehérben égett a bánat,
s lecsöppenő könnyel üzent.
 
Voltunk bohócok bohócruhában,
hordoztuk mások gúnydalát;
mosolyba fagyott könnyben égtünk,
és öntöztük - a végtelen út porát…