Nyerges András: Partenza (Az indulás Olasz nyelven)

Valaki tétován elindul, 
de bizony, éppen csak elindul.
Egy-két lépést tesz, visszafordul.
Most errefelé van előre.
Vissza is tűnődőn kacsázik.
Megálla, hümmöget, lép, megáll.
Forgolódik, négykézláb mászik.
Fejét kidugja lába közt,
s ekképp összegubancolódva
nem tudja, merre az irány? 
Lábam erre, fejem meg arra,
erre is egyet, arra is lép,
két irányból is visszakozna,
s ez még csak kezdete az útnak.
Vajon mikorra ér a célba - 

s ugyan miféle célba ér?

Qualcuno esitante s’incammina,
ma s’incammina appena appena.
Fa un paio di passi, poi si volta.
L’avanti, ora è da quest’altra parte.
Al ritorno ondeggia rimuginando.
Si ferma, bofonchia, fa un passo.
Voltola, incammina a carponi.
Passa la testa in mezzo le gambe,
e in questo modo ingarbugliato,
non sa più dov’è il verso giusto?
Il piede di qua, la testa è di là,
un passo di qua, un passo di là,
arretrerebbe da ambo le direzioni,
e questo è solo l’inizio della strada.
Chissà quando raggiunge la meta –
 
mi chiedo che meta raggiungerà?