Mikor,
szempilláidnak seprűi alól
fényparázs-villanásod áramütése
hozzád kapcsolt,
és tekintetem hevületével végigtapogattalak:
szűz-mélyedből az igen szikrázva pattant ki,
legyőzve minden nemmel tiltakozó erődet.
Bőröd hirtelen teljesen áttetsző lett,
látni véltem tested belső térképét:
a tüdők ág-rajzolatát,
ahogy oxigént fújtatva dolgoznak,
szívedet ahogy szomjas dobbanással
hörpöli szerelemmel lüktető-véred,
a sárga tavas veséket,
ahogy kiszűrik a molekulák oldatából
a gonosz világ salakját.
Az őrizetlen titkos útra térve
eleven tested mohón magába szívott.
Beléd fúródva idegszálaim csókolva
kötöttek csomót izzó neuronjaidra.
A nagyfeszültségű térben
szeretet-részecskék gyűrű-hullámai
egymást táplálva fonódtak a jelen időbe.
Hallgattam felszántott húsod jajszavát,
miközben az ezer színű tér
egyre szűkült körülöttünk.
Kiáradt zabolátlan lobogó forróságom,
a teremtés őskezdete élni rohant,
csillag-ár-ősrobbanás szórta szét magjait,
s lelkünk nagyot nyújtózkodva
a tágas mindenségbe lépett...