Az én utcám (Magyar)
Képek torlódnak képekre, békés utcák, hűs terek, lármás házak, dölyfös arcok, díszruhák, irigyen őrzött tárgyak számkivetett vonalai, csupa olyan dolog, ami száz éve hallgat, az idő négyszögén át most elém jön.
Talán azért, mert valaki azt akarja, hogy érte visszamenjek?
Az exponálás a múlt jelzőfényeit a jelenhez horgonyozza, a rögzített pillanat megszakítja a felejtés röptét.
Semmi sem mozdul, de a képzelet ajtót nyit a múltra, s ismét eleven lesz az, ami volt...
Házunk helyén száz éve még egy földszintes épület állt rogyadozva, de a többi fázósan, szorosan összebújva úgy sorakozik egymás mellett, mint ma. Régi kor díszletei, plebejus helyek, jöttmentek kaszinói tárulnak elém1, Wertheimer Lajos kávéháza2 olvasom a csupa nagybetűt a homlokzaton. Függönyös ablakok mögött márványos, villanylámpás luxus. Idegen dalt hallok, száll a vastag szivarfüst, frissen pörkölt kávé íze tölt el.
Akire ránézek az utcán, mind föltámad, férfiakon kemény kalap, kezükben sétapálca, a lágy ütemre járó nők után fordulnak álmodozva, kiknek feje fölött nyártól züllött ernyők3 nyílnak, és ráérnek, mert valakivel éppen tegnap szakítottak.
A macskaköves utcán trappoló lovak fiákereket húznak, egy lóvasút a sarkon csengetve fordul be.
Ott állok a kép közepén, az irányt keresem, amelyik haza vezet. Egy parancsoló árnyék hull egy férfi arcára, aki elsuhanó mosollyal éppen engem figyel, mozdulata, sápadt rajzú arca ismerős.
Ki lehet, nem tudom, talán egy távoli rokonom...
1 Az idekívánkozó megfogalmazás Kosztolányi Budapest, a kávéváros című írásában fordult elő. 2 Az én utcámról az 1898-ban készült fotón a kávéház neve leolvasható az egyik épület homlokzatáról. A kép megtalálható a Fortepán internetes képgyűjteményében. 3 Utalás Kosztolányi Dezső Őszi koncert című ciklusára.
Feltöltő | Oláh Tamás |
Kiadó | http://olahtamas.hu |
Az idézet forrása | olahtamas.hu |
Megjelenés ideje | 2015 |
|
|