Az ünnep utolsó üzenete (Magyar)
Lépteit vesztett, sebzett nyelvű félcipő, párját hasztalan kereső vézna markú kesztyű, melegét eleresztett, magában vacogó pokróc, és egy életunt egész kenyér az éjszaka szárnya alatt, hulladékokon hízott zacskók között adnak ma találkát egymásnak; egy halom tépett, aranyszínű csomagoló papír közé vetett, becézgetéshez szokott orchidea kényes kelyhét az elszalasztott lehetőségek cseppjei áztatják; adébb egy felejtésre ítélt fényképalbumból arcok, szemek, kezek, szétfolyó emberi alakok fordulnak ki, kétségbeesett hangjuk a tegnapokból száll; mellette egy vaskos könyvben a fagy lapozgat, a rövid és a hosszú sorok pergetegei a hallhatatlanságról vitatkoznak, míg nyomtatott-álmuk az észak leheletével érkező hóviharban szét nem oszlik; egy színes ceruzára ajándékdísz tekeredik, türelmetlen mozdulatával az ünnep utolsó üzenetét írná a levegőbe; szaloncukrok üres ezüstpapírjai táncolnak a hajnali fényben, hamis ízek maradékait őrizgetve; szenvedő fenyőárnyak karolják át egymást az elröppent napok után vigasztalást keresve; amott meg egy édes pezsgősüveg karcsú nyaka int búcsút a részeg köd illatában az újév ölelő mélyébe hulló millió ígéretnek. Feltöltő | Oláh Tamás |
Az idézet forrása | olahtamas.hu |
Megjelenés ideje | 2015 |
|
|