Oravecz Imre: Öregség

1
 
Mi fiatalon ismeretlen volt,
az most mindennapos,
mi játszi könnyű, az nehéz vagy lehetetlen,
 
ha leguggolok és felegyenesedem, a fejembe tódul a vér,
ha magasból letekintek, tériszonyom van,
ha varrni akarok, már szemüveggel sem tudom tűbe fűzni a cérnát,
ha beszélgetek valakivel, a mondat közepén elfelejtem, mit akartam mondani,
ha változtatnom kell azon, mit elterveztem, ideges leszek,
ha nem találok valamit, pánikba esem,
ha fáj valamim, mindjárt a legrosszabbra gondolok,
 
kaland lett az életem.
 
2
 
Néha olyan,
mintha én nem én lennék,
hanem valaki más,
egy nehézkes, űzött idegen,
ki a bőrömbe bújt.