Sötét házban (Magyar)
Terhes anyámnak megjósolták, Hogy fiút szül, zord lapvetők. Épp sötét lovas lovagolt át Uccánkon, ablakunk előtt. Mikor a bába megszállottan Szederjes fenekemre vert S egy vemhes tehén istállónkban Szörny, háromszemű borját ellt. Anyácskám mellét megharaptam, Vérével szívtam fel tejét, Ifjan fonnyadt el énmiattam. S a többi gyermeknél elébb Tette fejemre kilenc ujját Az űzhetetlen bűntudat. Pléhtükröt fújt a szomorúság, Vezetvén hintalovamat. Egy sötét házban voltam gyermek, Kanyar folyosón éltem én. S mint kóbor macskák farka, Lengett felém a füst a háztetőn, S betöltött kormos gyűlölettel. Vihogva lestem, hogy ugat Nyúzott kutyánk s ha pókra leltem, Téptem a rángó lábakat. Bősz parittyámtól sebezetten Bukott elémbe száz veréb. A bőregeret felszegeztem S átvertem vijjogó szivét. Amerre mentem, vérző szárnyon, Kitépett lábon jött a vád – S de messze-messze volt az Isten, Ki minden vétket megbocsát! (1938) Feltöltő | Cikos Ibolja |
Kiadó | Magvető Könyvkiadó |
Az idézet forrása | Válogatott versek |
Megjelenés ideje | 1959 |
|
|
|