Petőfi Sándor: A huszár

Szegény legény vagyok,

Nincs semmi vagyonom;

Szívem sem az enyém,

Rég bírja galambom.

Életemet pedig

Hazám, te szent hazám,

Kész áldozat gyanánt

Tenéked áldozám.

Ami még megmaradt:

Te szűz becsületem,

Magammal viszlek el,

Te sírba szállsz velem.

Szalonta, 1849. május 27-28.

Köyhä olen poika,

Omaisuutt’ ei mulla;

Sydämen’ jo aikaa,

Neito, onpi sulla.

Henkeni, sen tiedät,

Isänmaani pyhä,

Uhriks puolestasi

Valmis on ain’ yhä.

Yks vaan tallell’ enää:

Puhdas kunniani;

Sen tok’ kanssan’ mennä

Tulee hautahani.