Petőfi Sándor: Az álom
Az álom (Magyar)Az álom A természetnek legszebb adománya. Megnyílik ekkor vágyink tartománya. Mit nem lelünk meg ébren a világon. Álmában a szegény Nem fázik és nem éhezik, Bibor ruhába öltözik, S jár szép szobák lágy szőnyegén. Álmában a király Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál... Nyugalmat élvez. Álmában az ifju elmegy kedveséhez, Kiért epeszti tiltott szerelem, S ott olvad égő kebelén. - Álmamban én Rabnemzetek bilincsét tördelem!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
|
FordításokNémetDer Traum Remané, Martin Kérjen fordítást! |