Kéket mutatnak még… (Magyar)
Kéket mutatnak még a távol erdő Virító fáin a zöld levelek? Tajtékzik még a Duna, mint szilaj mén? Ha vakmerő harcosként rajt teremvén, Kergetni kezdi őt a fergeteg.
Pirúl a szép menyasszony még, a hajnal? Ha vőlegényét várja, a napot; S harmatkönyűket sír még a bús özvegy, Az éj? midőn a csillagokhoz fölmegy, És látja a sok árva magzatot.
Megmérhetetlen látköröm volt egykor, Hanem most már nem látom ezeket: Az a kis domb, mely kedvesem takarja, Rám nézve kél átláthatlan magasra, S elrejt előlem földet és eget. |
|