Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

1848

Ylös Magyar! huudot kaikaa –
Nyt jos milloinkaan on aika!
Orjatko vai vapahat te?
Nyt on valta, valitkaatte!
Magyarien jumalalle vannokaa,
Vannokaa,
Orjuuteen ei taivu
enää tämä maa!

Kirottuna meidän kansa
Kantanut on orjuuttansa;
Vaan ken vapaan’ eli, kuoli,
Orjan maat’ ei haudaks huoli!
Magyarien jumalalle vannokaa,
Vannokaa,
Orjuuteen ei taivu
enää tämä maa!

Kurja, ken ei maataan puolla,
Uskall’ ei sen eteen kuolla;
Hälle miero totta vainen
Kalliimp’ on kuin maansa maine.
Magyarien jumalalle vannokaa,
Vannokaa,
Orjuuteen ei taivu
enää tämä maa!

Ijäti ei kansan auta
Kalistella kahlerautaa.
Orjat oltiin, kehnot, halvat;
Kalskukoon jo vapaat kalvat!
Magyarien jumalalle vannokaa,
Vannokaa,
Orjuuteen ei taivu
enää tämä maa!

Taas saa nimi magyarlainen
Entisyyden puhtaan maineen;
Aikain tahra, häpeämme,
Yltä pois se peskähämme!
Magyarien jumalalle vannokaa,
Vannokaa,
Orjuuteen ei taivu
enää tämä maa!

Kiitollisna jälkikansa
Muistaa meitä urhoinansa,
Siunaellen hautojamme
Kertoilee se mainettamme.
Magyarien jumalalle vannokaa,
Vannokaa,
Orjuuteen ei taivu
enää tämä maa!