Égre karcolt üzenet - Boros Ágotáért (Magyar)
Mit tegyünk, jaj, mit tegyünk a kisiklott karórákkal? Sosem ölelkeznek már mutatóik. Légpárnás felhők úsznak, begyűjtöm a csillagokat, elmosogatom és tiszteletedre hiánytalanul visszadobom őket az égre. Jaj mit tegyek, mit tegyek? Halott anyám hangját játssza oda-vissza az éjszaka. Az energia- takarékos hold alatt tücskök beomlott óvóhelyénél gyászzenét ciripel az idő. Megszökik előlem az út, de Isten egy vérző galagonya- bokor mellett, integet. Majd ő hazavezet. Mit tegyünk, jaj mit tegyünk az Interneten elárvult felhasználó- nevekkel, az égre karcolt üzenetekkel, mert reggel mindig gyorsvonatszél érkezik. Neked kell kiegészítened az elgázolt mondatokat. Szemünk árkába évszakok zuhannak. De mi lesz a liliomok nélkül maradt koronákkal, a harangok áhítatával? Jaj, mi lesz velünk, mi lesz velünk, hogyan egyensúlyozzunk a frissen ásott sírok mellett? Hány halál rabolja ki még hatodik érzékünket, hány hiány telepszik még mellkasunkra, míg egy felülírhatatlan virradat elrongyolja torkunkban a visszafojtott sírásokat? Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://www.alkoto-haz.hu |
|
Na nebo urezana poruka - za Agotu Boroš (Szerb)
Šta da radimo, joj, šta da radimo
sa iskliznutim časovnicima? Njihove
kazaljke više se nikad neće grliti.
Zračni jastuci u obliku oblaka plove,
ukupljam zvezde,
operem ih i u tvoju čast
bez izuzetka sve ponovo
na nebo bacam.
Joj, šta da radim, šta da radim?
Glasove moje umrle majke
neprestano ponavlja noć. Ispod
energiaštedljivog meseca pri oronulog
brloga cvrčaka vreme tužaljku
svira. Pobeže cesta ispred mene
ali Bog pored krvarećeg
džbuna gloga maše.
On će me kući odvesti.
Šta da radimo, joj, šta da radimo
na Internetu osirotetim korisničkim
imenima, na nebo urezanim porukama,
jer sa jutrom uvek vetar brzog voza
stiže. Pregažene rečenice ti
moraš dopuniti. U prokope
naših očiju stoleća padaju.
Ali šta će biti sa krunama
bez ljiljana i čežnje bronza?
Joj, šta će biti s nama, šta će biti s nama,
kako uspostaviti ravnotežu
na svežim humkama? Koliko će još smrt
opljčkati naše šesto čulo, koliko
manjka nastaniti na naše grudne koševe
dok jedno neopozivo svanuće
ne pocepa u našim grlima
ugušene jecaje.
Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://feherilles.blogspot.com |
|