A csend íze (Magyar)
Lucian Blagáért
Jelenidőben mesélni rólad, az ölelésről, hogy Isten ne érezze magát olyan árvának bennem. Elmondani, hogyan fekszel szerelmed ölében az égről alácsorgó, olvadt fényben, hallgatod a fülledt messzeségből egy templom harang- bongását. A szeretett nő árnyékába dőlsz, haja dédelgetőn körbefonja arcod, csókja mézében a csend ízét ízleled. Egymást karoljátok a parton és lelketek így, összeforrva a végtelen ösvényén marad. De rendületlenül hiszitek, mindig jönnek, akik vérükben lobogó szenvedéllyel tovább folytatják a kettészakadt mesét. Most ötvennégy szökevény május után lelked bennem dalol, és emlékedben szabadon lélegzik Isten. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://www.alkoto-haz.hu |
|
|