Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pethes Mária: A szükség diadalívei - Paul Celanért

Pethes   Mária portréja

A szükség diadalívei - Paul Celanért (Magyar)

1
kialszanak az ablakok
bámész tekintetében a fények
s a játszi függöny mögött
szívednek kedves tárgyak várnak
és az álmok
amikért érdemes élni
altass el
minden tolakodó zajt kedves
mert a valóság fénykeresztjére
feszíti gyengülő erőm
maradj meg nekem végső védelemnek
és ne lássam a riadalmat szemedben
ha a párnámra cseppenő véremre nézel
2
azért vannak a partok
hogy a szabadságról bömböljön
rajtuk a felajzott tajték
azért vannak a rózsák
hogy töviseikkel emlékezetünkbe
karcolják a pontos térképet
azért vannak az évszakok
hogy bomlásuk táplálja
bennünk a megújulás hitét
azért vannak a csendek
hogy felhabozzanak bennünk
a hiteles dalok
3
emlékszel még
milyen néven neveztük a világot
amikor kiléptünk öleléseink tavából
éppolyan diadalittasan
mint eső után a csatakos kertben
vérhabot virágzó rózsák
íriszünkre marta
a tavasz vízjelét a por
emlékszel
a madarakkal együtt
tanultunk lélegezni a tűzből
nem ismertünk gonosz fogalmakat
szükség nem lassította vérkeringésünket
s ha szinte fuldokoltunk a boldogságtól
szívszaggató költeményeken sírtuk ki magunkat
s lám
a kertben mogorva szél jár
letördeli a barackfáról az álmokat
és széttépi jókedvünk szélforgóját
a véglegesség partjain odaveszett róla
a kék lapát
rajta egy régi kedves arckép
majd valahol
egy másik kertben földet ér
de aki megleli
nem tud vele mit kezdeni
4
könnyűvé válok az álmatlanság hullámain
pórusaim gödrében időszilánkok
tüzes húsom lemállik rólam
ahogyan rólad a szétázott esőkabát
lebegek szárazjég szavak fölött
a plafon
akár bibliás ég meghasad
felhők tolakodnak a szobába
keresik szétfoszló mosolyomat
a kertben az eső hangja párolog
és háztól elűzött kutya tekintetével
bámul az ablak
gyere
együnk valamit
szólsz
s a maradékok láttán mérgemet
elnéző mosollyal folytatod
még át kell mennünk ma is
a szükség diadalívei alatt



FeltöltőBoér Péter Pál
Az idézet forrásaPethes Mária

Arcul dea triumf al nevoii- Pentru Paul Celan (Román)

1
luminile se sting pe căscata
privire a ferestrelor
şi din spatele uşoarei cortine
te aştepteaptă obiecte dragi inimii
şi vise
demne de trăit
adoarme orice zgomot
deranjant iubire
căci realitatea-mi răstignşte
pe crucea-i de lumină  
slăbirea forţei mele
rămâne-mi finala protecţie
şi să nu zăresc groază in ochii tăi
când te uiţi pe sângele-mi picurată pe pernă
2
de aceea există malurile
ca valul euforic
să strige despre libertate
trandafirii sunt ca să ne
zgârie cu spini în memorie
harta exactă
anotimpurile sunt
ca descompunerea lor să alimenteze
în noi credinţa reînnoirii
tăcerile există ca
în noi să spumege
lucrurile autentice
3
îţi  aminteşti
cum numeam lumea
când am ieşit din lacul îmbrăţişărilor
la fel de triumfător
ca după ploaie în gradina udă
pe trandafiri cu flori de spumă de sânge  
pe irisul ne-a gravat praful
semnului de apă al primăverii.
ţii minte
cu păsările  
învăţam să respirăm din foc
nu ştiam noi conceptele rele
nici nevoia nu ne încetinea circulaţia
şi de fericire dacă aproape sufocam
pe amare poeme plângeam  
şi iată
vânt ursuz coliedă în grădină
rupe visele de pe piersici  
şi ne zdruncină rotula bunei dispoziţii
în malul finalitaţii l-i s-a pierdut
lamela albastră
pe ea un portret vechi fermecător
şi undeva
într-o altă grădină aterizează
dar cel care îl găseşte
nu mai înţelege ce înseamnă
4
pe valurile isomnului devine uşor  
în carierele porilor mei schijele de timp
carne arasă se sfarmă de pe mine
cât de pe tine pelerina umedă de ploaie  
plutesc deasupra cuvintelor de gheaţă uscată  
plafonul
ca şi cerul biblic se deschide
norii pătrund în cameră
îmi caută zâmbetul dispărut
în grădină vocea ploii se evaporă  
şi cu privirea câinii gonite din casă
holbită-i fereastra
haide
ceva sa mâncam
mai zici
şi cu un zâmbet indulgent continui
văzându- mi furia de resturi
încă mai trebuie şi azi să trecem
sub arcul de triumf al nevoii


 






 

 



FeltöltőBoér Péter Pál
Az idézet forrásaPethes Mária

minimap