Pethes Mária: Hagyaték – Marina Ivanovna Cvetajeva-ért

Abban az életkorban maradt, amikor még
legyőzhetetlennek hiszi magát az ember.
Pedig megrögzött mozdulatokban és örök
aggódásban élt. De már nem bénította
a felismerés, hogy képtelen a hűtlenség
kórságában szenvedő nélkül élni.
 
Egyforma csendeket szúrt hegyes mutatóira
az óra. Gúnyosan nézett tányérjába a hétfő,
és az ünnepi asztalt üres székek vették körül.
Ha társra vágyott, a gyanakvással szemlélődő
fákkal beszélgetett, gyorsan megenyhültek,
amikor látták, nincs nála fűrész.
 
Szánalommal olvasta a szembejövő férfiak
tekintetében a lelki-nyomor társkereső
hirdetéseit. Kinevette az Igazid vagyok
feliratot viselőket. Nem alkalmazkodott a
külvilág káoszához, kéretlenül tiltakozott
a mély érzelmeket elpusztító zsarolások ellen.
 
És bár a világ számára láthatatlan volt,
nagyon is létezett. Merészen élt hősiességével.
Egy méltó ügyért az életét is feláldozta volna.
De a méltó ügy elkerülte. Legyőzte minden
félelmét, és ősei erő-hagyatékával utódainak
őrizte a reményteli jövőt.