Pethes Mária: Variációk a szerelemről

A szerelem szirti sas.
Harmincévesen eldönti,
történjen bármi, élni fog.
Egy megközelíthetetlen szirtre száll,
leszaggatja elszarusodott karmait,
kirángatja merev tollazatát,
csőrét addig ütögeti a sziklafalhoz,
míg az letörik, és így teljesen
védekezésre képtelen, harminc napot
étlen-szomjan vár. Eső veri,
vihar tépázza hitét. Aztán szép lassan
kinő és repülésre alkalmas lesz a tolla,
karmával megragadhatja zsákmányát,
hogy húsából acélos csőrével
nagyokat téphessen.

*
A szerelem, akár a Vezúv,
békésen bóbiskol a nápolyi-kék
ég alatt, ölében leánder illatú álmok
ringanak, lankáiról titkolt vallomások
sóhaja száll. Kabócákkal küld szemérmes
üzenetet a fékezhetetlen vágyról. Aztán
váratlanul a plátói érzelem átfordul, lávaesőt
zúdít a tájra, olvadt bazaltjába dermed
az ölelés. Örök mozdulatlanságba
mered a legszebb pillanat.

*
Szerelmed kínai mosodához hasonlatos,
mert kiveszed lelkemből az ártalmas
emlék-pecséteket. Tenyered
melegétől fehérneműim elpárolognak,
ki tudja, hány kering a légben
csiklandós kacagással,
csók-csipkék mámorában.

*
A szerelem veled megbízható szövetség.
Gyóntatóm, barátom, apám, bátyám.
Rád bízom magam életre, halálra.