Ellen-elégia, szülőházamnak (Magyar)
„Délben mégis tudtam adni Petinek az utcán 4 forintot és így hozott 10 kg fát. Délután már
langyos meleg volt a szobában.”
1952. május 21. szerda, részlet anyám naplójából
Pitbullok, vaspántok,
kamerák és magas kőkerítés
őrizte, komor rezidenciává
szigorodott mára a kedves, régi,
napsárga mecsekalji villa,
ahol a kert fenyői
a szélben belezümmögtek
nyugtalan, társbérleti álmaimba.
Egy éves múltam,
amikor ott találtuk magunkat
egy május végi télben,
de ebből kicsiny pécsi csoda lett—
négy forint akadt még anyám zsebében,
s keresztapám, a csont sovány
és műtött gyomrú ifjú orvos
tíz kiló fát hozott haza,
és meleg lett, áldott meleg.
Olyan melegség,
amilyet aligha ismer
a ház mai ura,
tanyázva jól fűtött,
képzelt ormokon.
Köszönöm, négy Forintka néni,
(későbbi kislány-szavam
rátok gondolva
én most visszaszólítom!)
hogy ti vagytok
örök túlélés-etalonom |
|