Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Petrőczi Éva: Natura morta di Gyoma, dal 1926 (Gyomai csendélet, 1926 - ból Olasz nyelven)

Petrőczi Éva portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Gyomai csendélet, 1926 - ból (Magyar)

Gergely Ágnesnek, anyám „földijének”

Még hallom,
hatvan év után is,
anyám meséjét,
ahogy a márványosra tört
gyomai képet mutogatja:
„Látod, ezekkel öntözgettem,
úgy hívtuk őket kanta.

Kopottas, gyűrött fotográfia,
babacselédkét
játszottál komolykodva rajta;
dirndliruha, fehér zokni és lakkcipő,
s melletted két, aprócska bádogkanna.

Ma gyászharang a régi, kedves szó
távoli giling-galangja.
Nyisztor Évike, hol vagy?

És hová lett a két,
gyerekkezedtől forró fülű,
kicsinyke kanta?



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://www.barkaonline.hu/

Natura morta di Gyoma, dal 1926 (Olasz)

A Gergely Ágnes, “compaesana” di mia madre
 
Anche dopo sessant’anni
sento ancora
il racconto di mia madre
mentre mostra la screpolata
foto di Gyoma:
“Vedi, innaffiavo con queste,
le chiamavamo le brocche.”
 
Una foto lisa e spiegazzata,
t’atteggiavi
a piccola serva bambina;
vestito dirndl, calze bianche e scarpe laccate,
e vicino a te, due minuscole brocche di latta.
 
Oggi è il suono del lutto, il lontano dindon
della parola cara d’un tempo,
Nyisztor Évike dove sei?
 
E che fine fecero le due,
dalle tue manine da bambina calde,
minuscole brocche?



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap