Petrőczi Éva: Októberi ének

Sötétedik.
Reviczky utca-torkolat;
csaknem húsz évig
itt cikázott és szaladt
taní-tani,
a hálátlan pesti ég alatt.
 
És mára boldog
attól is,
ha esti lépeit köszöntve
egy ál-régimódi utcai lámpa,
az álmok baktere,
fehéredő hajára
szétszórja fényeit.

Smrkava.
Ušće ulice Revicki;
maltene dvadeset godina
pod nezahvalnom nebom Pešte
vaspi-tati*
tu je jurio i sevao.
 
A danas već je i
zbog toga sretan,
ako pozdravljajući njegove
večernje korake jedna
lažno-starinska ulična lampa,
stražar snova,
njegovu sedu kosu ozari.
 
*Stih iz pesme: Moj rođendan Atile Jožefa